Amikor három óra repülés után ránézek a telefonomra, és meglátom a kis piros gombostűta Google Maps-en Nyugat-Afrika mellett, az Atlanti-óceán közepén, kiráz a hideg. Gran Canarián, a Kanári-szigeteken vagyok. Én, a hajdúböszörményi kis Noémi...
Három és fél napunk van itt, ezalatt körbejárjuk az egész szigetet. Minden nap mást nézünk meg, máshol alszunk, mást fedezünk fel.
Las Palmas-szal kezdünk. Kezdetben kicsit csalódottan nézegetünk a városban a szállás felé sétálva, mert nem igazán olyan, mint amilyennek képzeltük. De a partra érve egy kiadós reggeli után még a nap is kisüt, és mindjárt más színben látjuk a helyzetet: az óceánpart gyönyörű! A víz valahogy sötétebb kék, a háttérben a hegyek gyönyörűek és zöldebbek, mint máshol. A levegő egyre melegebb, sorra kerülnek le a ruhák rólunk. Dél körül már az árnyékot keressük, amiből nincs sok.
Felfedező túrára indulunk, az óceán mentén sétálunk ki a városból. A kilátás valahogy minden kétszáz méteren más, mindig egyre szebb és egyre hihetetlenebb! Halakra vadászunk, csúszkálunk az algás köveken.
Kinézünk egy ösvényt, fölmászunk a sziklák és kaktuszok között a part mentén húzódó hegyre, hogy a gerincen sétálva jussunk vissza a városba. A kilátás mesés, a szél tombol, a nap tűz.
Mindez szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Aztán jön is a fordulat, ami azért valljuk be, már ott lebegett a levegőben - hiszen a reggeli madridi repteres incidensen kívül minden túl simán ment ma... Jaj igen, hajnal fél négykor gyalog mentünk a reptérre, nulla fokban, tavaszi dzsekiben, tíz kilós hátizsákkal, négy kilométeren át, de a GoogleMasp úgy gondolta, nem elég kalandos csak így simán a város szélén sétálni így kettőnknek: az izgalom kedvéért elkalauzolt minket egy elhagyatott parkolóban, ami hatalmas volt - de úgy tényleg hatalmas. Világítás sehol, így csak a mobilunk által bevilágított részekről tudok beszámolni: mohás beton és rozsdás parkolósor jelölő táblák mindenhol, és kutyaugatás a fagyos levegőben. Jó utat, lányok!
Nos, a kis hegyi ösvényünk a végéhez ért, mégpedig nem is akárhogy: egy meredek sziklás rész után két és fél méteres ugrás várt minket. Miközben egy kerítésbe kapaszkodva, kis szoknyában óvatosan araszolunk a váratlan "szakadék" felé, észrevesszük, hogy egy srác hatalmas vigyorral az arcán videózza a mutatványunkat... Gyorsan le is csapunk a lehetőségre, és odakiabálunk neki, hogy tegye el a telefont, és inkább mentsen meg minket. A mentőakció nagyon látványos, kis nézőcsoport gyűlik körénk, mire a srác sikerrel lemenekít minket a szikláról. Nem is tudom, talán kecskéknek szánták ezt az útvonalat...
Másnap a sziget nyugati partjára utazunk, Maspalomas városába. A szállást csak késő délután foglalhatjuk el, addig bizony hátizsákkal járjuk a partot és a sivatagot! Mert hogy homokdűnék is vannak!A homok forró, a víz enyhe! Fürdünk kicsit, januárban!
Aztán megmásszuk a homokdűnéket, térdig süllyedve a homokban! Sétálunk a csodás városban. És másnapra befizetünk egy delfin néző hajótúrát is! Az árus megkérdezi, honnan jöttünk. Amikor azt felem, hogy Magyarországból, elgondolkodik egy pillanatra, majd érthetetlen szavakat erőltet ki magából: "hágvág". És csak néz rám, várja a reakcióm. Visszakérdezek. Elismétli: "hág vádzs". Aztán leesik: azt kérdezi, "hogy vagy"? Kiderül, hogy előző este magyarokkal sörözgetett, és ő bizony megtanulta ezt a borzalmasan nehéz nyelvet! Azért nagyon jól esik "magyar" szavakat hallani otthontól négyezer kilométerre egy helyi lakos szájából!
A sziget annyira változatos és annyira varázslatos! A delfinek látványának gondolata teljesen felspanol minket! Vacsit főzünk, majd végre úgy bújunk ágyba, hogy nem vacogunk a hidegtől.
Másnap kihajózunk az óceánra, delfinekre vadászni! A hajó fedélzetén mindenki bikiniben van, a nap konkrétan éget! A mellettünk ülő finn srácok megszánnak minket napkrémmel, de így is teljesen leégek. Januárban.. A hajóról a sziget látványa egy álom! Egyszerűen meseszép, álmodni sem tudnék szebbet. Szerelmes vagyok a látványba. Körülbelül egy órát hajózunk, mire rátalálunk egy delfincsapatra. Köröznek a hajó körül, ugrálnak, játszanak, élvezik az életet! Mutatványoznak, közelebb jönnek, aztán távolabb. Gyermeki vigyorral várom, vajon hol bukkannak fel újra, órákig tudnám nézni őket! Végül elköszönünk tőlük, és visszaindulunk. A hajón kapunk ebédet, és innivalót, bármit, amit csak kérünk. Van pezsgőfürdő is, lehet fürödni, megállunk úszni is. Ahogy bikiniben süttetjük magunkat a hajón, egy-egy pohár jéghideg pezsgővel a kezünkben az Atlanti-óceánon ringatózva, a Kanári-szigetek mellett, el sem hisszük, hogy nem álmodunk!
Miután kikötünk, buszra szállunk. Maspalomas után még két busszal érünk az utolsó állomásunkra, ami a sziget belsejében van, fönt a hegyekben, Vega de San Mateoban. Sajnos az idővel annyira megcsúsztunk a hajókázás miatt, hogy a várva várt hegyi túrázás elmarad, de reggel van időnk szétnézni a vadregényes kis városkában, mielőtt tovább repülünk.
A sziget újabb arcát mutatja, amibe azonnal beleszeretünk, és úgy döntünk, valamikor vissza kell jönnünk, hogy felfedezzük a hegyeket is!
