Ibiza

Este érkezünk a szigetre. Az egész napos utazás és két repülőút után csak éppen lenézünk a tengerpartra, veszünk egy bort, aztán irány az ágy. Debrecenből elindulva arra számítottam, hogy jó meleg vár majd Ibizán. De nem! Mindössze hat fok van. Egy normális pulcsim sincs, mert nem fért bele a táskába, na meg hát minek is az dél-Spanyolországba... És a szobában nincs fűtés! Mert hogy - megint csak - minek is az... Kapunk plusz takarót meg kedves szavakat, de reggelre mindketten úgy megfázunk Majával, hogy C-vitaminnal koccintunk a kávé mellé.

Irány a város! Irány a part! A parton akkora kagylók várnak minket, mint a tenyerem. Sosem láttam még ilyet, egyszerűen gyönyörűek. Megindul a vadászat, megtelik a péksütis zacskó. Nos, nem is gondoltam volna, hogy egy kis csomag kagylónak ekkora súlya van...

A víz kristály tiszta, a város mesebeli, igazi mediterrán hangulatú. A szállodás üresek. Csend van. A sziklákon üldögélve kis halak számos csoportjával találkozunk. Végigsétálunk a parton, közben ismételgetem folyamatosan magamnak, hogy "Ibizán vagy kislány!", de továbbra sem merem elhinni.
Kisétálunk a szállodák, majd a kertváros hófehér házai közül, és gyönyörű sziklás parton találjuk magunkat. Imádom így felfedezni a helyeket. Mindig megvan előre az útiterv, hogy miket szeretnénk látni, de a legjobb, amikor csak sétálsz, és egyszerűen minden gyönyörű! Sokkal több szépség van itt, mint az internet jósolta.

A város modern, de a régi városrész elbűvölő. Igazi romantikus házak sorakoznak és minden nagyon tiszta. Igaz, Ibiza a bulik szigete, de nekünk így, csendesen is nagyon tetszik. Húsz kilométer séta után úgy tűnik, mindent sikerült megnézni. Szuvenír bolt azonban sehol nincs. Egyszerűen sehol.  Végül már egy nyitva talált kávézónak nagyon tudunk örülni. Visszasétálunk, megvárjuk a naplementét, majd ismét vacogva bújunk ágyba. Nos, legalább kipróbáltuk, milyen hajszárítóval fűteni a szobát - amit még akkor nem is sejtettünk, hogy mindennapos rutinná válik majd... A forró instant levesport sem jött még ilyen jól sosem!

Reggel korán kelünk, kilenckor indul a gépünk Madridba. Ügyesen megtervezzük az utat a reptérre,  szendvicsek a táskában, hatkor már indulunk, de a busz nyolc perccel hamarabb slisszan el a megálló előtt, mi meg csak nézünk utána. Fél órán át. Azért jól esik az összenyomott reggeli szendvics meg ivós joghurt, öt fokban - tavaszi kabátban természetesen, a buszmegállóban állva. No de, soha rosszabbat!