Andalúzia 2 - Malaga

Sevillából délután indulunk tovább busszal. A buszállomásra eljutni szó szerint izzasztó meló a mostanra körülbelül tizenöt kilósra nehezedett táskával, kabáttal és sállal, huszonöt fokban. A buszút három órás, közben meseszép hegyek mellett suhanunk el, végül már látjuk a tengert is. Késő este érkezünk az utolsó állomásunkra, Malagába. Sajnos itt még vár ránk egy körülbelül egyórás séta hegymászással, mire végre megérkezünk a szállásunkra. Ezúttal egy kanárival a nappaliban lakunk együtt.
Két napunk van. Az első napot városnézéssel töltjük. Hegyet mászunk, megnézzük a Castillo Gibralfaro várat, az Alcazaba középkori palotát, és a Gibralfaro kastélyt. Végig gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és a városra, látjuk a Plaza de toros de La Malaguetát, a bikaviadal arénát. Hazaugrunk ebédelni, majd a kis utcákon már emlékezetből kanyargunk vissza katedrálishoz.
Nagyon érdekes, milyen gyorsan tudunk már adaptálódni az új környezetekhez. Amikor Tarragonába költöztem, hetekig a GoogleMaps jelentett minden útmutatást számomra. Ma pedig elég egyszer végigsétálni egy útvonalon térkép navigálásával, visszafelé már fejből nyomjuk az útvonalat.
A naplementét a kikötőből nézzük. Este pizzát sütünk és kibontjuk az utolsó doboz Don Simónt. Ekkorra Maját is utol éri a tíz napja tartó utazás fáradalma - vagy inkább a tíz napja fűtetlen szobákban alvás, fűtetlen fürdőszobában fürdés várható hatása - és betegen fekszik le aludni.
Az utolsó napunkat a tengerparton töltjük. Tudjuk, hogy nagyon hosszú út vár ránk hazafelé, ezért úgy döntünk, megérdemlünk egy nap pihenést. A playa de la Malagueta parton szedünk kagylót, majd csak fekszünk a homokban és élvezzük a januári meleg, majdnem harminc fokos napfürdőt. Jól bekajálunk a KFC-ben, ahol Spanyolországban szuper olcsó kuponokkal zabálhatjuk tele magunkat. Végül este táskákkal fölmálházva felszállunk a metróra és kimegyünk a reptérre.
Borzalmasan hosszú út áll előttünk. A repülőnk este tíz ötvenkor indul és fél egykor landolunk Barcelonában. A neheze most jön: az első vonat reggel hétkor indul Tarragonába. Tehát hat órán át várakozunk a gyakorlatilag üres reptéren.
Legalább fűtés van. De ezek a székek rettenetesen kényelmetlenek. Rosszabbak, mint amilyenre a decemberi hajnali négy órás várakozásomról emlékeztem. Próbálunk aludni, de szinte lehetetlen. Végül hatkor elindulunk a metróhoz, ami elvisz a buszállomásra. A fáradtságtól sikerül vonatjegyet vennünk, és be is checkolni a kapun a vonathoz, mire leesik, hogy nincs sehol a vágányunk... Kijövünk, lerohanunk a metróhoz, ami pont előttünk suhan el. Újratervezés, Google segíts! Nos, marad a vonat. A kapu a jeggyel már nem enged vissza,  személyzet sehol, szóval új jegyet veszünk, de most ügyesen Tarragonáig. Begurul a vonat, de a reggeli két perces késés miatt hiába szabadunk át a Sants-on, pontosan az orrunk előtt megy el a hetes vonat. No para, egy óra múlva jön a következő. Mit számít már. Nos, ekkorra már jó ideje egymáshoz sem szólunk Majával. Nagyon fáradtak vagyunk, holnap pedig vizsgázunk! Tudtuk, mit vállalunk, de nem hittük, hogy ilyen kemény lesz. A vonat lekésése pedig azt jelenti, hogy nincs alvás, különben nem lesz elég időnk tanulni a vizsgára.
Fél tíz körül érkezünk meg Tarragonába. Ekkora már több, mint huszonnégy órája vagyunk ébren. A hűtőm üres - irány a bolt. Bedobom a mosást is. Lezuhanyzom, igyekszem magamhoz térni. Tanulok egy kicsit, majd összedobom az ebédet, és a harmadik kávé után már egészen effektíven vágok bele a tanulásba. Éjjel egyig nyomom, amikor mindegy negyven óra fent lét után bezuhanok az ágyba. Majd hat óra múlva kelek is, összekapom magam, tali a sarkon Majával és irány a vizsga. A vizsga, ami négy órás, csupán három feladattal! Úgy érzem, a feladatokat sem értem. A vizsga nehéz, én meg csak aludni akarok, túl leni az egészen, ebédelni egyet és aludni. Bár igyekeztünk a körút alatt is tanulgatni, gyakorlatilag mondhatjuk, hogy csak az előző napot töltöttem rendesen tanulással. Bűntudatom van, hamarabb kellett volna hazajönni. De már késő, megírom a vizsgát, végig nyomom, és reménykedem abban, hogy átcsúszok valahogy... Egy héttel később a szememnek sem merek hinni, amikor megkapom az eredményt: kilencven százalékot értem el!
Hulla fáradtan esek haza és egy mély levegővel tudatosítom magamban, hogy megcsináltuk!
Tizenegy nap alatt egyetlen hátizsákkal körbeutaztuk egész Spanyolországot!