A szűk, sikátoros utcákon sétálunk a belvárosban. Mindenhol csinos kis boltok és jó hangulatú kávézok, éttermek sorakoznak. Az emberek mosolyognak, és mi is. Máris kedves a szívemnek ez a város. Megnézzük a hatalmas katedrálist és az Alcazárt. Az utóbbi minden túlzás nélkül a legszebb épület, amit valaha láttam. Nem véletlenül forgatták az Alcazar kertjében a Trónok harca Dorne jeleneteit! Ezzel már két Trónok harca helyszínt pipálhatok ki.
Majd elfelejtem megemlíteni, hogy a beléptetésnél megint volt egy kis malőr... Ugyanis a jegyvásárlás előtt egy futószalagon átvilágították a táskánkat, nekünk pedig egy fémdetektor kapun kellett átsétálnunk. A zsebemben lévő telefont az utolsó pillanatban passzoltam le a futószalagra, ami a detektor túloldalán a görgők közé slisszanva beesett a forgó hengerek alá. Nos, így kellett leállíttatnom az átvizsgáló rendszert a - nem meglepő módon - nem mosolygós biztonsági bácsival, aki a hengerek kiszerelése után spanyolul morogva - igen, most örültem, hogy nem értem a spanyolt - visszaadta a telefonom. Szuper, ez is megvolt máról, mehetünk befelé...
A városban mindenhol - főként a katedrális körül - csilivili lovashintók várják a turistákat egy csilingelő városnézésre. Vannak ám másféle ajánlatok is: lépten-nyomon gyógyfüves asszonyok tolják az arcodba a kakukkfüvet meg a rozmaringot, hogy néhány euróért cserébe megmondják a jövőd, vagy hogy legalább vegyél egy kis petrezselyemzöldet az ebédedhez.
A városnak van egy igazán különleges hangulata. Amikor azt hiszed, már nem lehet szebb, öt perc múlva találsz valamit, ami még jobban lenyűgöz.
A kanárikkal teli parkokon át sétálva érünk a Plaza de Espanára. Mindenhol utcazenészek, szerelmes párok a hajókban, meleg napsütés a téren. Azt hiszem, szerelmes vagyok ebbe a csodaszép spanyol városba!
Két napot töltünk itt, és összesen mintegy negyvenöt kilométer sétával mindent megnézünk, ami a listánkon volt. Bemegyünk a Torre del Oro toronyba és megnézzük a "Plaza de toros de la Real Maestranza de Caballería de Sevilla" bikaviadal arénát - no ide azért nem megyünk be, a belépő árával sem járulunk hozzá semmiféle dologhoz, ami odabent történik...
Visszafelé sétálva boldogan látom, hogy kinyitott a csodaszép körhinta! Maja biztatására engedek a lelkemben élő örök gyereknek, és megváltom a jegyem. Imádom a meseszép lovas körhintákat, szeretek lassan végignézni minden apró részletüket. Egy csoda átadni magam az élménynek, és gyermeki őszinteséggel élvezni azt az öt percet, amíg vidáman zenélve forgunk ebben a mesebeli városban!
Csak hogy a low budget utazás kihívásait is említsem: a szállásunk most szuper, mert a központban van és van légkondi is, nyilacska: tudunk fűteni. Mert azért este hideg van. A fürdőszobában nincs fűtés, de már Tarragonában hozzászoktunk a tizenöt fokban való zuhanyzáshoz, hajmosáshoz.
Arról még nem sok szó esett, hogy mit eszünk a körút alatt. A legtöbb pénzt - a legolcsóbb airbnb szállások és a legolcsóbb repjegyek mellett - a kaján lehet megfogni. Minden napra hoztunk instant levesport, ami a legjobb választás volt: sok esetben ez a bögre leves - némi alkohol és a hajszárítóm mellett - a fűtésünk esténként. Mindig keresünk egy Mercadonát, ahol olcsón bevásárolunk a reggelihez - ez néha pizza, sőt a Kanári-szigeteken egyszer Napolitana tésztát reggeliztünk, no az kicsit erős volt. A reggeli mindig nagyon kiadós, hiszen délelőttönként nyakunkba vesszük a várost, esetleg viszünk magunkkal valami hidegen fogyasztható kaját nappalra, de a következő biztos étkezés a vacsora lesz, amit mindig a szálláson főzünk magunknak. Ha kevés pénzből akarsz sokat látni, bizony főznöd kell magadra, nincs étterembe járás, így az első dolog, amit bepipálsz airbnb-n, hogy legyen használható konyha a szálláson.
