Emlékszem, amikor kicsi voltam, gyakran lapozgattam a világatlaszt. Legalább öt világatlaszom van otthon, hiszen mindenki tudta, hogy tökéletes ajándék számomra, és sosem unom meg nézegetni a képeket a különböző országok mesés helyeiről. Bakancslistát is írtam, persze rengeteg hely került föl rá, amikre már nem emlékszem pontosan. Februárban hazatérve kíváncsi leszek, megtalálom-e ezt a kézzel írt kis listát valamelyik doboz mélyén a padláson. Azt hiszem, jó néhány helyet kipipálhatok majd rajta. Kezdve például Mallorcával...
Kislányként nagyon sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne a híres Mallorcán fürödni a tengerben. Vagy milyen lenne egyáltalán látni a tenger. Most a tengerparttól tíz percre lakom, és a hétvégén Mallorcán pihentem ki a hét fáradalmait. Azt hiszem, valamit jól csinálok!
Szombat reggel nyolckor indult a repülőnk Barcelonából, így Majával kettesben már hajnal négykor elindultunk busszal Tarragonából - most szerencsére nem volt gond a busszal. A reptéren várt rám életem első Louis Vuitton sála, időjárásnak megfelelően csak egy könnyű, tavaszi darab. Ám Mallorcára érkezve hamar kiderült, hogy semmi szükség rá: huszonöt fok várt minket, gyönyörű napsütés és ragyogó idő!
A szállásunk csak este foglalhattuk el, így egész napos táskacipeléssel egybekötött városnézés következett Pálma városában. A nap végére harminc!! kilométert gyalogoltunk, de ez napközben fel sem tűnt. Voltak azonban vicces pillanatok - például amikor rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom magamon a farmert, és a kikötőben, egy utcai padon át kell öltöznöm kis ruhára... Harisnya nélkül, ugyanis túl meleg volt. Csak késő délután került elő a harisnya, ami szintén egy vicces művelettel került fel rám - otthon a szobában is utálom magamra szenvedni a harisnyát, nemhogy Mallorca utcai padján... No de még szerencse, hogy egész nap magammal cipeltem a teljes ruhatáram, így lehetett öltözködni. A nap végére azonban eljutottam oda, hogy egyszerűen nem bírtam már a táskám, mindenem fájt, főleg a hátam, vállam, nyakam és a lábam. A szállásunk irdatlan messze volt a semmi közepén, konkrétan a városszéli bevásárlónegyedben, az Ikea mögött, ahová busz sem jár már természetesen. De messze ez volt a legolcsóbb, és ez az ára annak, hogy ötven euróból kihozzuk a mallorcai utazást. Két óra alvás, egész napos városnézés és harminc kilométeres sétálás után az utolsó szendvicsünket sötétben sétálva, az utcán nyomtuk be, hogy kibírjuk a Lidl-ig, ahol szintén olcsón vehetünk két üveg bort és egy rakat hideg vacsorát valamint reggelit. Talán a legviccesebb része az utazásainknak az, amikor a nap végén Maja és én is hulla fáradtan, totál csendben baktatunk az utcákon a szállás felé, aztán végül elhangzik egy "kurva" felkiáltás - azt hiszem, ez a közös szó a lengyel-magyar barátság alapja! Aztán hatalmas nevetés következik, nevetünk azon, hogy mindent meg akarunk nézni, mindent látni akarunk a világból, de csak a low-budget verzióra futja, így mindig hulla fáradtan esünk be az ágyba. De imádunk együtt utazni és hatalmas kalandokat élünk át!
Pálma város gyönyörű. Sétálunk a kristálytiszta vizű tengerparton, elveszünk a régi városrész szűk utcáin. Bejárjuk a szuvenir boltokat, szokás szerint veszek egy feles poharat, amit két óra múlva el is török, még mielőtt kicsomagolnám... Beugrunk a McDonaldsba a szokásos egy eurós kávénkra croasonnal - mindig ezzel a kuponnal éljük túl a nap mélypontjait. Itt random találkozunk két erasmus társunkkal Tarragonából, ami hatalmas meglepetés! Imádom, hogy ilyen kicsi a világ! Este megnézzük a mesebeli karácsonyi kivilágítást, amihez foghatót még nem láttam! Pálma egyszerűen csodás!
Másnap reggel tovább indulunk északra, Sóllerbe. A hegyek között fekvő kis falvakat szeretnénk megnézni, és néhány sziklás északi tengerpartot. A google képek alapján nagyjából tudom, hogy mi vár majd ránk, de a valóságban minden sokkal szebb! Sóller egyszerűen olyan, mintha egy filmből varázsolták volna oda!
És Deia is. És Deia tengerpartja!! Egy órát túrázunk a busztól a partig, mire leereszkedünk a tengerhez. Az idő sajnos nem olyan szép, mint tegnap, de a part így is mesebeli. Szeretnék úszni, a víz türkizkék és kristálytiszta.
Nehéz elindulni, órákig tudnám bámulni ezt a partot! Visszafelé kicsit eltévedünk az olajbogyó fák rengetegében. Andorra és a medve hatása még mindig érzékelhető rajtunk, ugyanis minden bóklászó kecskétől halálra ijedünk, konkrétan rettegünk, hogy mikor bukkan fel megint egy medve... Köszönjük, Andorra, de reméljük, hogy a jövőben ez javul majd, és nem rettegünk majd örökké az erdőt járni.
Hétfőn reggel nyolckor már az ágyban ülök nagy felkészültséggel, hogy prezentációt tartsak otthonra az egyetemre... Végül a prezentáció elmarad - egyszer az életben szerencsesorozatom van? Gyanús..
Ez az utolsó napunk, így táskákkal felpakolva elindulunk busszal Son Marroig-hoz. A buszos utazás nagyon izgalmas, ugyanis az út a hegyek és a tenger között fut, gyönyörű panorámával (előző nap a vörös naplementét nézhettünk végig ezen az úton), és őrült hajtűkanyarokkal. Son Marroig olyan, mint a legszebb képeslapokon.
Az utolsó állomás Valldemossa. A falu kihalt, szinte sehol senki, és ez a legjobb az egészben! Gyönyörű kőházak mindenfelé, rengeteg virággal a falakon! Soha nem láttam ehhez foghatót! Mintha egy igazi álomban sétálnék! Találkozunk egy spanyol bácsival, aki nagyon lelkesen igyekszik nekünk beszélni a faluról - spanyolul.
Végül buszra szállunk, irány Pálma. Pálmából irány a reptér - ami egyébként felfoghatatlanul nagy, többszöröse a budapestinek! Felülünk a gépre, felszállunk, és fél óra múlva más landolunk is! Nagyon furcsa ilyen rövid ideig repülni. Barcelonában két órát várunk a buszunkra, hogy végül éjfél után Tarragonába érjünk. Hulla fáradtan hullok be az ágyba, millió csodás élménnyel a szívemben!
Gyors alvás, hét előtt ébresztő, és irány tanítani.. De még reggel is mosolyogva ébredek, annak ellenére is, hogy alig bírok kimászni az ágyból az izomláz miatt, ami gyakorlatilag minden mozdulatnál bele hasít az egész testemben - három nap alatt hatvannégy kilométert gyalogoltunk, ebből két nap tíz kilós kézitáskát cipelve... De félreértés ne essék, ez nem panasz, a legnagyobb boldogsággal tettük ezt!! Nos, valahogy így váltjuk valóra az álmainkat, kihasználva minden lehetőséget, ami adatik.