Ez volt az első december hatodika, amikor a mikulás nekem nem hozott csokit. Tudom, hogy már nagy vagyok a csizma kirakáshoz, másnap reggelre mégis mindig egy kedves kis piros csokitélapó kukucskál ki a bakancsomból. Hát, ennek most lőttek, ugyanis Spanyolországba érthető okokból nem jár a mikulás a szánnal, a rénszarvasok igencsak megizzadnának éjfélkor is tizenöt fokban. Szóval amikor a bakancsos ceremóniáról meséltem a barátaimnak, a lengyel barátnőmön kívül mindenki furcsán nézett rám.
December hat egyébként nemzeti ünnep Spanyolországban. Először nagyon megörültem, és azt gondoltam, ezek a spanyolok aztán minden mulatságot megtisztelnek, később azonban kiderült, hogy a szabadnap nem a télapónak szól.
Érkezett viszont egy telefonhívás otthonról. A nővérem azt kérte, hogy ha csöngetnek, nyissak ajtót. Lehet, hogy a családom nyári gumit küldött a télapónak a szánra, hogy mégiscsak el tudjon jutni hozzám délre?
A csengő végül kedden szól. Ezen a napon már másodjára rohanok hazafelé az egyetemről délután, ugyanis ez az utolsó hetem Tarragonában a karácsonyi szünet előtt, és minden egyszerre omlott a nyakamba. Négy beadandóm van, egy prezentációm és egy zh-m. Csak ezen a héten. És mindent be kell fejeznem péntek előtt. Hétfőn hazarepülök. Kedden otthon vizsgázom. Arra sem ártana tanulni. Hiszen van is rá időm, főzés közben, ebéd közben, vacsora után, a barátokkal sörözés után, amikor éjfélkor hazaesek.. Komolyan, őrület.
Egy hatalmas doboz érkezett. A nővérem megkért, hogy csináljak egy unboxing videót a szüleimnek, hogy láthassák az arcom, amikor kibontom a csomagot. Telefon beállít, hulla fáradt vigyor a kamerába, 'Hola' és integetés, mehet a bontás. Két teletömött piros csomag van benne. CSOKI! Végre csoki! Kis karácsonyi díszeket is kapok, szarvassal, hógömbbel, hogy közelebb érezhessem az ünnep hangulatát - ami húsz - huszonöt fokban és verőfényes napsütésben nehéz. Van még a dobozban más is: egy kis kólás üveg tele finom hazaival! Ez igazán jól fog jönni a magyar vacsorákhoz! Imádom nézni a déli népek mosolygós arcának eltorzulását, amikor a paprikás csirke előtt lehajtanak egy kispohárral. Senki nem iszik evés előtt rövidet. Senki nem ismerte a pálinkát ezelőtt. De soha nem felejtik a 'palinkáá' nevét, valamint a legfontosabb magyar szót, amit mindenkinek megtanítottam: 'egészségünkre'. Többé-kevésbé beazonosíthatóan mondják ki, pohárral a kezükben erősen sejthető, hogy mire gondolnak! Imádom!
A doboz még nem üres. Van benne egy elsősegély doboz, nekem címezve. Erre nem számítottam, gyanakodva nézegetem, majd kibontom. Van benne egy kis elsősegély csomag. Az otthoni munkaruha boltból van, ami az egyik nagyon jó barátoméké. Máris mosolygok. Egyébként az elsősegély cuccok pont jókor érkeznek, ugyanis pont ma estem el az utcán, mert azon jár az eszem, hogy meg fogok bukni az otthoni vizsgámon.. Aztán a bukás egyből meg is történt, egy nadrággal kevesebb.. Szóval köszi, a sebtapasz máris jól jön.
Van egy levél a dobozban. A legjobb barátnőm írta! Mi a fene folyik itt? A mosoly az arcomon hatalmas, csak átfutom az első és utolsó sorokat, és elkezdek nagyon izgulni. Félreteszem a levelet, és kiveszek egy tejfölös dobozt a csomagból. Kinyitom. Újabb kis levél van benne. "Olvastuk, hogy hiányzik neked a tejföl, így küldünk neked egy kicsit. Nekünk viszont te hiányzol, így nem tejföllel töltjük meg, hanem az üzeneteinkkel." Az addigi hangos nevetgélésem elcsendesül, és kiveszem az első feltekert kis papírfecnit a tejfölös dobozból. Elolvasom, és leesik, hogy mi történik! A barátaim mind üzeneteket írtak nekem arról, hogy miért hiányzom nekik! Tele van a kis dobozka a szavaikkal és a szeretetükkel! Olvasom a sorokat, és életemben először annyira meghatódom, hogy bizony potyognak a könnyeim. Ráz a hideg, mosolygok és sírok, zsibbad a gyomrom! Egyáltalán nem számítottam erre! Azt gondoltam, igazán nem hiányzom senkinek sem! Azt hittem, nem nagyon gondolnak rám. És tényleg úgy gondoltam, hogy kábé magamnak írom a blogom, mert nem olvassa senki sem - mivel alig van időm bejegyzéseket írni.
Előkerül egy plüssmackó is, akit azért küldtek a barátaim, hogy megvédjen engem az igazi medvéktől! Kapok egy angyalkát is. És két képet. Az egyiken a barátaim vannak: volt egy névnapi buli, ahová nem tudtam elmenni az Erasmus miatt. Nagyon édesek, mind rajta vannak és mindenki mosolyog. A másik képen egy lufi van, rárajzolva az arcom és a nevem. Megnézem a csoportképek. Ott van velük a lufi is! Ott vagyok velük én is!
Egyszerűen nekem vannak a világon a legjobb barátaim! Szeretlek titeket!
Benne vagytok a blogomban, srácok!!