Amikor a takarítás a napi kikapcsolódás

A sok-sok utazás és filmbe illő, nyaralásszerű életmód mellett az Erasmus azért keményen megtanít egyedül élni és boldogulni is.
Alapvetően soha nem volt gondom a felelősségtudattal, így egyértelmű számomra, hogy a vizsgák közeledtével bizony napokig ki sem dugom az orrom a szobámból, mert egész nap az íróasztalt támasztom és tanulok. Igyekszem változatosan beosztani az időtervem, hol angolul, hol magyarul nyomom. Vészesen közeleg a karácsonyi hazalátogatásom ideje - aminek egyrészt szívből örülök, másrészt viszont durva határidőt szab számomra az összes teendőm befejezésére. Tudom, hogy otthon képtelen leszek az itteni beadandóimmal foglalkozni, így mindent itt és most kell megcsinálnom. Ugyanakkor amint hazaérek, másnap már vizsgázok is, így már két napja megkezdtem az egész éves lemaradásom bepótolását, és konkrétan a nulláról igyekszem most megtanulni a tárgyakat.

Kikapcsolódásként kitakaríthatom az egész lakást, hiszem ezen a héten kegyelemdöfésként én vagyok a takarításfelelős. De azt hiszem, most már kijelenthetem, hogy felnőtt vagyok, mert tényleg jó szórakozásnak érzem a takarítást és a főzést... Basszus, el sem hiszem, hogy ezeket a szavakat tényleg én írom le. És azt hiszem, anyukám sem hinné el. Valamelyik nap például nagyon hazai kajára vágytam, így rántott húst sütöttem hagymás tört krumplival. És szuper lett, minden nehézség nélkül! Büszkén meg is mutattam anyukámnak, aki hinni sem akart a szemének.
Apukám nagy büszkeségére egyre jobb forralt bort tudok készíteni - bár a lakótársaim azt hihetik, hogy valami boszorkánykonyhává változtatom a konyhánkat, hiszem csak hatalmas lábasunk van, annak az alján fortyog a dobozos vörösbort, benne a narancshéjjal és a fahéjrúddal. Komolyan imádom kavargatni!

A fürdés is kikapcsolódásnak számít, viszont okosan kell csinálni, ugyanis eme remek spanyol házikóban nincs fűtés. A hőmérséklet odakint 15-20 fok között mozog, de fürödni azért magyarosan kicsit melegebben szeretnék... Tehát vagy tolom át az olajradiátort, vagy kifigyelem, mikor zuhanyzik valaki, és közvetlenül utána lecsapok a zuhany által felfűtött fürdőre.
A tengerparti futások helyett most az jelenti a sportot, hogy nem a mozgólépcsőn jövök fel a boltból. Illetve mivel menetrendszerűen mindig megcsúszok a reggeli indulással, az egyetemre és a középsuliba való utam felér egy terepfutással. Szóval mondhatjuk, hogy a sportolást azért nem hanyagolom el.
Ami szintén nagyon fontos, az a pénz beosztása. Nagyon csinos kis ösztöndíjat kaptam, otthon akár egy évig is ellennék belőle, itt viszont azért más a helyzet. A lakbér magas, a villanyszámlától álmomból felkelve is rettegek - ugyanis konstans fel vannak kapcsolva a lámpák, nagyon sötét a lakás. A főzőcskézés által rengeteget spórolok, a boltban mindig megnézem, hogy mi kerül a kosaramba. Azért egy-két csomag gumicukor, sós-mogyorós csoki, csokis piskóta, házi chips és borocska mindig van a kis éléskamrámban. De ügyesnek kell lenni, mert mindent látni szeretnék Spanyolországból, ehhez viszont nagyon komolyan be kell osztanom, hogy mikor mire költök.
Szóval összességében egész jól belerázódtam az egyedül élésbe, a házimunkákba és minden járulékkos adminisztrációba. Minden olyasmi, amit eddig otthon nem csináltam, vagy kicsit nehezemre esett, ma már természetes napi vagy heti rutin. Szóval, azt hiszem, felnőttem.