A cím nem vicc: a bejegyzést valós események ihlették!
Tehát, világjáró Noémi vasárnap éppen belefulladni készült a kötelezettségeibe, mert hiába érezte vesztét a millió egyetemi teendője miatt, nem bírta rábeszélni magát, hogy kihagyja a szombati kirándulást Monsterratba. (Milyen jól tettem!)
A spanyol egyetemi beadandó határideje vasárnap hajnalban jár le. Szinte hallom a fülemben a monsterrati sziklamászás közben az óra ketyegését, de pánikolni később is ráérek. Spanyol mentalitással élvezem a pillanatot és nem aggódok.
Másfél hónapja keményen dolgozom a projekten, már csak simítások vannak hátra. Most pedig az egyik legkülönlegesebb barcelonai hegységben túrázok! Miért aggódnék bármin is? Az egyetlen dolgom élvezni a gyönyörű természetet és a barátaim társaságát. Pont elég arra koncentrálni, hogy megértsem az ír, a jordán vagy a spanyol akcentust. Ugyanis már nagyon sok barátom van!
A múlt héten Észak-Spanyolországba utaztam négy napra, és rengeteg új barátot szereztem. Nagyon szuperek az Aegee által szervezett kirándulások, ugyanis tele vannak kedvesebbnél kedvesebb, nyitottnál nyitottabb emberekkel a világ minden tájáról, és a programok is szuperek! Baszkföld legszebb városait néztünk meg, mint Oltie, San Sebastian és Blibao. A csúcspont pedig nem más volt, mint San Juan de Gaztelugatxe (nem, nem fejből nyomom), ahol a Trónok harca sorozat Sárkánykő jeleneteit forgatták!
Egyik héten Pais Vasco, másik héten Montserrat. Közben Magyarországon is egyetem, Spanyolországban is egyetem. Hát, valahogy így alakult, hogy a hétfő reggel nyolcas prezentációm előtt csupán fél órával sikerült felkelnem, hogy elkezdjem átismételni a prezentációm anyagát. Nem vagyok egy korai madárka, így nehezebben ment, mint gondoltam. Az óra megint megkezdte pánikkeltő ketyegését, és hiphop, indult is a prezentáció. Csupán egy képernyőmegosztást kell csinálnunk, így nem húztam az értékes időt - kávézás után húsz percem maradt - szépítkezéssel. Sőt, öltözködéssel sem. Konkrétan rá sem néztem a fésűmre sem.
Viszont - amire igazából számíthattam volna - természetesen beütött a Noémi-szerencse, és a képernyőmegosztás nem a terv szerint indult. Nos, így történt, hogy hirtelen mosolygó arcok rajzolódtak ki kómás szemem előtt, amint kócosan, szivecskés pizsamában a kanapén gubbasztva realizáltam, hogy most bizony élő adásban, kétszer két méteres feszített vásznon köszön vissza az álmos képem az egész csoportomnak az egyetemen. Hát, így indult a prezentációm. Kedvesen integettem a többieknek, hál' istennek a nyújtózást sikerült kihagynom... A történeten már csak színesített, hogy nem volt időm letiltani az oldalsávon megjelenő értesítéseket, amik sikeresen kifagytak - Noémi-szerencse.. -, így a pizsamás reggeli ábrázatommal kezdett prezentációm mind a húsz percében ott virított egy "aztakurvaaa xDDD" üzenet a képernyő sarkában. Hát, igazán noémisen indult ez a reggel is...