Esőtánc helyett kiteregetek

Ez már csak így megy, a Noémi-szerencse nem hagy szabadulni, és itt is belengi a mindennapjaimat.
Az utóbbi egy hónapban például négyszer esett. Ebből háromszor éppen az én ruhám száradt kint a teraszon. Nos, így történt ez ma reggel is.
Szuper kis belső teraszra néz a szobám ablaka: konkrétan egy kétszer kettes lyuk a nyolcemeletes társasház közepén. Eleinte kétkedve próbálgattam, vártam, hogy mikor érkezik valami a fejemre a felső szomszédoktól, de a madarakon kívül nem bombáz minket senki. A múlt héten viszont egy szerencsétlen kis galamb a lyuk-terasz fogságába esett. Szegényke eltöltött velünk egy egész délutánt, mire végül hagyta magát megfogni. Konkrétan rakétaként kellett volna kilőnie magát a kék ég felé, hogy ki tudjon jutni, de úgy tűnt, őt nem szponzorálja a SpaceX. Végül lakótársaimmal hősies mentőcsoportként felvonulva sikeresen kijuttattuk őt az erkélyre, ahonnan köszönés nélkül távozott. Mivel köztudott rólam, hogy rettegek a madaraktól, különösen a galamboktól, nagy büszkeséggel töltött el, hogy aktívan részt vettem a probléma detektálásában és a kis fickó kimenekítésében. Nagyon jó érzés volt megmenteni a kis szárnyas barátomat!
No de nem galamb pajtás volt az egyetlen, aki a lyuk-terasz áldozatává vált. Egyetlen reggel alatt két cipőm is elbukott odakint. Ugyanis amint álmomból kinyitva a szemem fölfogtam, hogy esik, és a ruháim megint kint vannak, kicsit kótyagosan, de egyből ruhamentő-akcióra indultam. A mentőcsónakról azonban sajnos elfeledkeztem, ugyanis a vízelvezetés nem a legeffektívebb, a mamuszom pedig nem igazán bírta a vizet. Csodaszép magyar káromkodással indult tehát a lakótársaim reggele, amint az ázott mackóval a lábamon bepréseltem magam a folyosóra a ruhaszárítóval együtt, rajta a ruháimmal, amik konkrétan vizesebbek voltak, mint mikor kivettem őket a gépből. Aztán megláttam a sarokban fehéren világító sportcipőm. Nos, hogy - hogy nem, a sportcipőm mérnöki pontossággal a fönti vízelvezetők alá sikerült helyeznem, így mintegy esővízgyűjtő ciszterna, színültig megtelt vízzel. Még szerencse, hogy Spanyolországban alig esik, így ezt az egyetlen egy vízálló cipőt hoztam magammal. És pontosan ez az egy alkalmas cipőm van arra, hogy esőben eljussak az egyetemre...