Szóval eljött az az időszak, amikor már nem mászkálhatok csak úgy, kócosan, nagy pulcsiban az utcán, ha csak a boltba szaladok le azt gondolva, hogy úgysem ismer senki. Már nem tök mindegy, hogy hogy nézek ki, amikor beugrok az egyetemre valamiért. Nem napolhatom el a hajmosást, ugyanis bármerre járok, mindig találkozok egy ismerőssel!
Éppen fancy borospoharakat nézegettem, melyik illik tökéletesen a kezembe - ne legyen túl nagy, bár azok nagyon jól néznek ki, de három deci is alig lötyög majd az alján... Igen-igen, megjött végre az ösztöndíjam, lehet boros poharat venni! Viccen kívül, már azt fontolgattam, hogy írok egy posztot arról, hogy Erasmus előtt érdemes hitelt felvenni, hacsak nincs egy komolyabb megtakarításod, de az utolsó percben megjelent végre a számlámon egy csinos kis összeg. Irány a bolt! Három hónapja nem vettem egy ruhát sem. Nem vagyok nagy vásárlás mániás, de azért jól esik néha meglepni magam egy-két új darabbal. Tehát éppen hatalmas dilemmában voltam a nyolcféle borospohár között, amikor mintha a nevemet hallottam volna. Náimííí. Igen, ez én lennék - a török barátnőm hatalmas vigyorral integetett a sor végéről. Az egyetemen már természetes, hogy mindig találkozok ismerősökkel. És az utcán is folyamatosan szembe jön egy ismerős arc. Szóval azt hiszem, most már hivatalosan is ide tartozom!
De nem a nevem az egyetlen, amit nagyon érdekesen ejtenek ki az emberek. Vegyük csak a spanyolokat. Nem csak a diákjaim, a csoporttársaim, de a tanáraim is elgondolkodtatnak néha. Eleinte nagyon nehéz volt, sőt néha azon kaptam magam, hogy nyitott szájjal, fél szemmel hunyorogva próbálok fókuszálni a szavaikra. Mostanra nagyon belejöttem, csukott szájjal és nyitott szemmel is elég jól hallok ahhoz, hegy megértsem őket. Azért van egy kis szótáram, ami hasznos lehet, ha spanyolba jöttök. Kezdem a kedvencemmel:
kresztyión - qurestion
báziköli - basically
iszpeszifikúli - especially
temperatúr - temperature
mácsín - machine
piktúr - picture
sztraktúr - structure
zö - the
vájkli - vhiacle
júmen - human
futúr - future
Egyébként az elmúlt két és fél hónap alatt annyit fejlődött az angolom, hogy most már nem csak túlélésre játszom, de szinte mindig ki tudom fejezni magam pontosan úgy, ahogy szeretném. Végre úgy érzem, hogy elég jó az angolom ahhoz, hogy az "angol személyiségem" köszönőviszonyba kerüljön a magyarral. Néha egy-egy szóviccet is sikerül eltolni - bár valószínűleg a többiek boldogabbak lennének, ha hanyagolnám ezeket... Ami viszont ijesztő, hogy gyakran angolul beszélek álmomban. Több forrás is megerősítette, szegény szüleim látogatásukkor azt hihették, hogy valami démon szállt meg, de nővérem szerint álmomban szebb a kiejtésem, mint ha fent vagyok...
A humorommal és a verbális képességeimmel együtt a szerencsétlenségem is a régi egyébként. Ma reggel például a diákjaim körében sétáltam be a középsuliba. Már-már menőnek éreztem magam, sütött a nap, mindenki nagyon kedvesen köszönt nekem angolul. Aztán - tegyék meg tétjeiket... - ki esett be majdnem az iskola kapuján? De az évek alatt már kitanultam: ha gyorsan összezavarom őket egy magyar káromkodással, amit úgysem értenek, talán gyorsabban kizökkentem őket a nevetésből...