Pár héttel ezelőtti bölcs jóslatom beigazolódott: utol ért a lavina! Aki azt hiszi, hogy fél éven át csak lógatom a lábam és utazgatom ide-oda, mert egyéb dolgom sincs, nos az feleslegesen irigykedik. Mindennek ára van, nem hullanak az ölembe csak úgy maguktól a dolgok. És ezt élvezem a legjobban az egészben!
Az itteni egyetemen három tárgyam van. Az egyikből minden pénteken dolgozatot írunk. Először nagyon lazának hangzott, de egyáltalán nem az. Néha csak nézem a lapon a kérdéseket, és azon gondolkodom, vajon jó teremben ülök-e, vagy ez egy totál más tantárgy. A másik két tárgyamból folyamatosan beadandókat kell készítenem. Kábé havonta vannak a határidők, és a feladatok olyanok, hogy tényleg időt kell rájuk szánni, gondolkodni kell és dolgozni. A tárgyból például, ami miatt itt vagyok, nem tartunk gyakorlati órákat, csak elméletet tanulunk. A gyakorlati kivitelezés teljesen ránk van bízva. Egyetlen példát sem láttunk az elméleten tanult módszerek megvalósítására. A beadandó viszont ezek alkalmazását követeli meg, és a féléves eredményünk felét teszi majd ki. Teljesen ránk van bízva, mennyire szeretnénk belemerülni a témába. Ha csak a felületet karcoljuk, az is rendben van, nincs ránk erőltetve semmi. De ha mélyebb tudást szeretnénk szerezni, bizony rengeteg munkát kell belefektetni itthon. És én mindent tudni akarok a tárggyal kapcsolatban!
A negyedik tárgyam angol tanítással váltottam ki: negyven órát kell tanítanom egy szakközépiskolában. Heti öt órát tartok öt különböző csoportban, és szinte minden órára külön kell készülnöm, mert más-más témákat veszünk a humán szakosokkal, mint a mérnökökkel. A feladatom minden órára ugyanaz: ki kell találnom egy témát, ami nagy valószínűséggel leköti a tizenhét éves diákokat, majd ki kell dolgoznom ezt a témát úgy, hogy hatvan percen át folyamatosan dolgoztassam a diákjaimat, lehetőleg szóban. Mi sem könnyebb, mindenféle anyag nélkül...
Otthon szintén három tárgyam van. Az egyikkel nincs még gond, majd vizsgaidőszakban lesz - vagyis amikor hazamegyek karácsonykor, hogy négy hónap utána a családommal és a barátaimmal lehessek kicsit. Egy másik tárgyamhoz két komolyabb beadandót és előadást kell készítenem. A harmadik kurzuson pedig Skype óra keretein belül veszek részt. Mivel egy laptopom van, második képernyő nélkül, és a rendszerhez való hozzáféréssel is vannak gondjaim, a kurzus gyakorlatilag nem heti kettő, hanem heti négy órát igényel, ha szeretném megcsinálni a feladatokat és elsajátítani a készségeket, és nem csak bámulni a képernyőt.
Mivel a hétvégéket igyekszem minél jobban kihasználni arra, hogy bejárjam az itteni legszebb helyeket, a hétköznapjaim fulladásik telítettek. Az óráimon, a tanításon, a Skype órámon és a végeláthatatlan beadandókon túl itt vannak a barátaim is, akik csak most vannak itt, és fél év múlva már nem lóghatok velük, mert például Brazíliában lesznek, én pedig Magyarországon. Amikor hazaesek az óráimról - ne feledjük el a két és fél kilométeres túrát minden egyes alkalommal az egyetemig, illetve haza ugyanez - bedobom a mosást, összedobok egy ebédet, majd felcsapom a lapoptom, és kezdődhet a munka. Az ebéd már nem elég, ha ehető, de több alkalomra is elég kell legyen, mert nincs időm minden nap főzni.
Igen, azt hiszem, hivatalosan is átváltottam háziasszony módba, a spanyolországi nyaralás pedig "mindennapi élet" státuszba lépett.
Igen, azt hiszem, hivatalosan is átváltottam háziasszony módba, a spanyolországi nyaralás pedig "mindennapi élet" státuszba lépett.