Hogy mit érzékelek a katalán tüntetésből?
Barcelona forgalmas utcáira csend telepedett hétfő délután. Tipikus vihar előtti csend volt, nyomasztó és ijesztő egy ekkora városban. Hátra volt még egy látnivaló, de alig vártam, hogy minél gyorsabban nézzük meg, és húzzunk is lefelé a metróhoz. Néhányan az útkereszteződések közepén ültek, de annak ellenére, hogy a legnagyobb csomópontokon sétáltunk át, nem láttunk nagy lázongó tömegeket. Ez nem is tüntetés...
Lent az állomáson hatalmas zsúfoltság várt minket. Az információs táblán piros katalán felirat jelent meg a járatunk mellett. Internet hiányában kérdezgetni kezdtük a körülöttünk állókat, de egyikük sem értette pontosan, annyit mondtak, késik a vonat, vagy ilyesmi. Erre a saját nagy katalán-spanyol tudásommal is sikerült rájönnöm, de marhára nem mindegy, hogy késik, vagy nem is fog jönni. Nemsoká le is vették a tábláról az összes Reusba induló járatot. Fantasztikus.
Végül egy óra késéssel begurult egy vonat, ami talán hazavisz majd minket Tarragonába. Direkt drágább jegyet vettünk a gyors járatra, hogy két óra helyett egy órát kelljen csak utaznunk. Hát, kár volt, mert a vonat minden bokorban megállt, sőt, városok között is legalább tízszer megálltunk, nem egy helyen fél órát vártunk a semmire. Teljesen otthon éreztem magam, mintha csak a Mávval próbálnék megtenni hatvan kilométert két óra alatt... Végül egy helyett négy óra alatt sikerült begurulnunk Tarragonába. Eddigre már a spanyol utasok is eljutottak oda, hogy türelmetlenkedjenek! Most látok először ilyesmit, mióta itt vagyok. Mondanom sem kell, én már a vasútállomáson túl voltam a mindenségek szidásán is, nemhogy a nyolcadik negyed órás megállónál a semmi közepén...
Kedden azért utánanéztem a neten, hogy mi a fene történhetett. Annyit már eddig is tudtam az itteni katalán ismerőseimtől, hogy a katalánok szeretnének függetlenedni Spanyolországtól. Hasonlóan tudom elképzelni a helyzetet, mint ez Erdélyben élő magyarok esete. A katalánoknak külön nyelvük van, ami igaz, nagyon hasonlít a spanyolra kiejtésben - én nem is érzékelem a különbséget - de írásban teljesen eltér. Megértik egymás, de más szavakat, kifejezéseket használnak. Igyekszem párhuzamosan tanulni mindkettőt. Ezen kívül van katalán parlament is, és vannak saját vezetőik. Nos, őket börtönözték most be, kilenc katalán vezető kapott együttesen több, mint száz év börtönbüntetést. Ezért törtek ki a tüntetések.
Kedden tanítok a középiskolában - ami meglepően nagyszerűen sikerül, életem első angol nyelvű prezentációit tartom, folyékonyan beszélek húsz-harminc tini előtt, lenyomok harminc, hatvan, majd újra harminc percet Magyarországról és az otthoni életemről. Az órák végén a tanárnő tájékoztat, hogy csütörtökön talán elmarad az óránk, mert a diákok tüntetni fognak.
Szerdán reggel nyolctól Skype-on hallgatom az otthoni kurzusom fél tízig, tízre rohanok az egyetemre a kedvenc órámra. Csakhogy a terem üres. Kicsit várok - ezek mindig késnek -, de tíz után már gyanús a helyzet. Helyben vagyunk, az óra elmarad, ugyanis jó néhány hallgató társam Barcelonából jár át, ami a tanár úr szerint most lehetetlen. Mi a fene történik itt?
Este a nappaliban vacsorázva hangos kántálásra leszünk figyelmesek. Tisztára mintha azt kiabálnák: "ria-ria-hungária". De komolyan! Kinézek az erkélyre, és hatalmas tömeg vonul át a piactér előtt. Minden erkélyen emberek állnak, és serpenyőket vernek össze, hogy zajt csapjanak, és buzdítsák a tömeget. Aztán egy nagy robbanást hallok, mintha petárda lenne. Füst és égett műanyag szaga gomolyog a térről. Oké, ideje bemenni a házikónkba...
Csütörtök reggel a tüntetés miatt elmaradnak az órák. A piactéren, az albérletemtől mindössze ötven méterre kiégett kukák fogadnak. Ide hordom le a szemetet kis papucsban és pizsamában. És most az öt kukából kettő összeolvadva, szürkén várja, hogy eltüntessék. Az egész város tele van szeméttel, minden fal és ablak tele graffiti firkákkal. A boltosok mossák az ablakokat és a falakat. A szemétszállítók egész nap dolgoznak. Kuka híján a szemét délutánra hegyekben áll az utcán. Hát, gratulálok, ez biztosan elhozza a változást...
Péntekre szervezik a legnagyobb tüntetést. Lezárják az utakat Barcelonába. Az egyetem levelet küld, miszerint a kapukat bezárják erre a napra, nehogy gond legyen. Az Erasmus csoporttól is érkezik email, miszerint azt tanácsolják, hogy maradjunk otthon, vagy legalább kerüljük el a nagyobb tereket (mint ahol lakom), csomópontokat. Meg is értem. Esténként a tévében nézzük, hogy mi folyik Barcelonában. Az embertömegek minden este felbolydulnak, autókat, motorokat, épületeket gyújtanak fel. Képzelem, mennyivel viszi előrébb a politikai helyzet az, hogy felgyújtják Pablo Fernández Seat Tarakkoját...
Péntek éjjel az összes kukát felgyújtják. Barcelonában annyira durva a helyzet, hogy a helyi tévében láttam, amint egy rendőrautó bozóttörővel simán átgázol az embereken. A tüntetők bevonulnak az iskolákba, ahonnan hajuknál fogva rángatják ki őket az őrök. Könnygránát, füstgránát, lövöldözés, gyújtogatás válogatás nélkül.. minden van. Tarragona is hasonló, de azért lájtosabb. Az egész város füstszagú, mindenhol lángolnak a kukák. Amelyiket eloltották a tűzoltók, azt keresztbe fordítják és borogatják az út közepére. Mindenhol áll a tűzoltó hab. A vasútállomást védősisakos rendőrök veszik körbe. Az egyetlen, amit nem értek ebben az egészben, hogy mire jó ez, mi értelme ennek az egész őrjöngésnek. Megértem a tüntetést, megértem az elégedetlenséget, mert biztosan van oka. De azt nem értem meg, hogy miért a civil embereknek kell ezzel keresztbe tenni.
A szüleim hétfő reggel utaztak haza repülővel. Az volt ez egyetlen szerencsénk, hogy a gépük kora reggel indult, mielőtt ez az egész őrület kirobbant volna. Tizenegy örül ugyanis a tüntetők lezárták az összes autópályát és utat, ami a reptérre vezet. Egész héten azon izgultam, hogy a nővéremék péntek reggel el tudnak-e jutni a reptérre, hogy fölszálljanak a gépükre, vagy itt ragadnak egy pici babával. Szerencsére az ő gépük is korán indult, így nem volt gond, még aludtak a tüntető fiatalok... De marhára nem látom értelmét annak, hogy elzárják a reptérre vezető utakat, több tízezres kár okozva ezzel civil embertársaiknak, akik nem érik el a gépüket... Továbbá arra sem vágyom, hogy ne merjek lemenni a boltba, mert közel van a kukához, és talán tüntetőnek néznek a rendőrök, és én leszek az első, akit leütnek, vagy könnygránáttal kínálnak telibe...
Hát, ez is Spanyolország, ez is Tarragona.