Szóval éppen a buszon ülök, az Erasmus csoport által szervezett kajakozásra tartva, amikor megrezzen a telefonom. Éljen, megérkezett a telefonszámlám, ami azt jelenti, hogy éppen túléltem a három giga mobilnetemmel, és végre eljött a fordulónapom! Gyorsan csekkolom a számlám. Szinte minden telefonálás után ellenőriztem az applikációban a számlám aktuális állását, szóval nem érhet meglepetés. Megnyitom a számlát, és nem értem, miért kell csak kétezer forintot fizetnem, mikor a havi díjam alapból ennek a kétszerese. Hmm, ennyire nem díjazhatják, hogy Spanyolországból telefonálgatok. Pislogok kettőt, és majdnem elejtem a telefonom. Ugyanis az nem kétezer, hanem húszezer. Húszezer forint a telefonszámlám! Húszezer. Bezárom az applikációt, megnyitom újra. Háromszor. De még délután is húszezer. Másnap is húszezer... Az előző hónapban sokat telefonálgattam Olaszországból, de semmi ilyesmi nem történt. Így továbbra is kerek szemekkel pislogok a számlára, és nem értem, mi történik. Vagy miért nem volt képes a Telekom alkalmazás nyomon követni az aktuális fizetendő összegem? Pontosan azért ellenőriztem folyton az egyenlegem állását, hogy elkerüljem ezt a pillanatot. Hát, mégsem sikerült elkerülni... Köszönöm Telekom, igazán fasza az alkalmazásotok...
Mindenképpen utána érdeklődök a Telekomnál, hogy mi történt. Biztosan találnak egy bolhavesényi apró betűs részt, ami leveszi majd a felelősséget az alkalmazás által mutatott aktuálisan fizetendő összeg valósságáról, de legalább magyarosan kikáromkodhatom magam végre...