Vasárnap és hétfőn Barcelonában voltunk. A szüleim hétfőn kora reggel repültek haza, a nővérem pedig ekkora érkezett a kis családjával. Vasárnap a szüleimmel néztük meg Barcelona városát, hétfőn pedig a nővéremékkel. Az egy-egy napos városnézést alapos tervezés előzte meg, hiszen a látnivalók sora végtelen, az időnk viszont kevés volt, de azt hiszem, sikerült kihozni belőle a maximumot. Jártunk a Güell Parkban, ahová nagyon durva és hosszú emelkedő vezetett. Szegény szüleimet alaposan próbára is tette, másnap viszont kiderült, hogy van mozgólépcső is... Azért babakocsival és csomagokkal megrakodva így is nehéz volt följutni, de mindenképpen megérte!
A metrózással megbarátkozva gyorsan és könnyen be lehet járni a várost. Második célpontunk a La Sagrada Familia katedrális volt. Az épület 1882 óta folyamatosan épül, az összetett tervrajz és azon kikötés miatt, hogy csupán adományokból építhetik. Az építészetük egészen lenyűgöző, ezt igazolja a Casa Batlló is.
Az egész várost bejárva azt kell mondanom, hogy Barcelona tényleg lenyűgöző! Mindenhol akad valami látnivaló, mindenhol találni egy kis parkot, ami mint egy kis ékszeres doboz lapul meg a tömbházak között.
Hétfő délután viszont hiába várakoztunk a buszmegállóban, nem jött a buszunk. Eltelt öt perc, tíz, majd egy nagyon kedves spanyol hölgy odajött hozzánk, hogy angol tudás híján kézzel lábbal mutogatva tájékoztasson minket, hogy a busz, amire várunk, nem is fog jönni, mert a város központjában tüntetés van, és lezárták az utakat. Metróval sikerült eljutnunk a vasútállomásra, ami tele volt emberekkel, és késő vonatokkal. A városra pedig hatalmas csend telepedett. Teljesen leállt a közúti közlekedést. Egy óra helyett négy óra alatt sikerült eljutnunk Tarragonába, a rengeteg késés és folyamatos megállások miatt. Szinte úgy éreztem, mintha az otthoni Mávval utaznék, bár otthon sztrájk nélkül ilyen a közlekedés...
Hazaérve ledöbbenve láttuk a tévében, hogy a katalán tüntetők dél körül teljesen elzárták a reptérre vezető autópályát, így lehetetlen volt megközelíteni a repteret. Ha a szüleim gépe nem kora reggel indult volna, egyszerűen nem tudtak volna eljutni a reptérre, és lekésték volna a gépet. Hatalmas szerencsénk volt... És az útlezárások még csak a kezdet!