Kiskorom óta a hegyek szerelmese vagyok. Imádom élvezni a természet szépségét! Ha tehetném, minden héten a hegyeket járnám! Csak ülnék a hegytetőn, és élvezném a kilátást, a csenget, a nyugalmat, a természet csodáit.
Andorra egy icipici ország, Spanyolország és Franciaország között. Az ország teljes területe alig több, mint négyszázötven négyzetkilométer - Magyarországé kilencvenháromezer. Lakossága hetvenhétezer fő, fővárosában pedig huszonkétezren laknak. Viszonyításképpen a szülővárosom, Hajdúböszörmény lakossága mindegy harminckétezer fő, Debrecenben pedig több, mint kétszázkétezren laknak. Nem, ezeket a számokat nem vágom fejből, de mindenképpen érdemesnek találtam, hogy utánakeressek, mert a vasárnapi túránk során egy totális eltévedésnek köszönhetően kis túlzással majdnem kisétáltunk az országból.
A szituáció:
2019. október 23. (Spanyolországban természetesen tanítási nap), dél. Ráírok a lengyel barátnőmre, Majára.
Mit csinálunk hétvégén? Szabad hétvége, semmi program. Menjünk Andorrára!
2019. október 23. (Spanyolországban természetesen tanítási nap), dél. Ráírok a lengyel barátnőmre, Majára.
Mit csinálunk hétvégén? Szabad hétvége, semmi program. Menjünk Andorrára!
Fél óra alatt meg is vesszük a buszjegyeket és lefoglaljuk a hotelt. Gyors pánik: Andorra nem tagja az Európai Uniónak, és nincs útlevelem. Talán ugrik az egész út és vele együtt a pénzem is. De Andorra nem kér útlevelet, sima személyivel is mehetek. Úristen, megyünk Andorrára!
Szombaton hajlani négykor indul a buszunk. Vagyis indulna. Csakhogy a busz nincs sehol még negyed ötkor sem. Érkezik néhány busz, futunk egyiktől a másikig, emeletről emeletre, de a sofőrök csak rázzák a fejüket, mutogatnak és spanyolul hadarnak. Basszus. Hogy a fenébe boldogulnánk Andorrán, a vadonban egy túrán, mobilnet és minden nélkül (Andorra nem EU-s!!), ha Tarragonát sem tudjuk elhagyni? Barcelonában van átszállásunk egy fél órás szünettel. Végül megjön a busz, harmincöt perc késéssel. Kérnénk a sofőrt, hogy szóljon az andorrai busznak, hogy várjunk meg minket - ugyanaz a busztársaság - de természetesen nem ért semmit abból, amit mondunk. Hívnánk a busztársaságot, de a spanyol automata szövegen kívül semmi válasz. Másfél óra pánik után picit hamarabb érkezve elcsípjük az andorrai buszt. Nincs idő azon gondolkodni, hogy egy hatalmas busz pályaudvaron vagyunk rengeteg megállóval, nincs idő szerencsétlenkedni. Csak akkor nyugszunk meg teljesen, mikor végre felszállhatunk a buszra.
Szombaton tizenegykor érkezünk meg Andorra la Vella-ba, a fővárosba. A várost hatalmas hegyek veszik körül, elképesztő! És nagyon hideg van. Tarragonában huszonöt fok volt, amikor elindultunk, itt nyolc fok van. Mindenhol boltok sorakoznak - Andorrán nincs adó! Egyik parfümbolt a másik után. Komolyan, tíz méterenként van egy Júlia. Rengeteg dohányt és cigarettát is árulnak. És olcsó alkoholt. Te jó ég! Vegyük például az Absolut vodkát. Otthon egy liter kábé hatezer forint. Itt kevesebb, mint kilenc euró.
Vasárnap túrázni indulunk. Nos, őszintén érzem, hogy őrültség az egész, de egyszerűen muszáj, ezért jöttünk! A szíriai barátom már járt itt, és elküldte az útvonalat, ahol túráztak. Az itiner katalánul van, de lefordítom magyarra és angolra is. A térképet nem tudjuk használni, mert internet kellene hozzá, de menni fog... Vagy mégsem. Minden esetre nekivágunk, ketten Majával. A túra kezdőpontjának megtalálása is kihívás. Öt kilométerre kezdődik, egy kis faluban. Természetesen nincs buszközeledés. Plusz ötszáz méter szintemelkedés... Sima... A falvakat úgy kell elképzelni, hogy a hegyi út mentén van random öt luxusház közvilágítással, egy Maseratival és egy Posrchevel a garázsban (igen, láttam őket a dupla garázsban egymás mellett parkolni...), lélegzetelállító kilátással, és vége is a falunak.
Megtaláljuk az ösvényt, és bevetjük magunkat az erdőbe. Ekkora jut eszünkbe, hogy tuti élnek itt rókák és farkasok, talán medve is, hiszen bőven kétezer méter fölé fogunk túrázni. No de mikor találkozik az ember farkassal vagy medvével az erdőben? Mennyi az esélye? Ekkor még csak viccelődtünk vele...
Az első elágazás után biztosak vagyunk benne, hogy jó irányba tartunk, de a terep kegyetlen nehéz. Folyamatosan harminc-negyven-negyvenöt fokos emelkedőkön küzdjük fel magunkat négy és fél órán át. Ebben van minden: őszi erdő, sziklaóriások szakadékkal és több méteres lyukakkal a sziklák között, fenyves, pusztaság és hó is, a tetőn sok-sok hó és kegyetlen meredek gerinc. Azt hiszem, életem legkegyetlenebb, legnehezebb és legszebb túrája ez. A terepviszonyok tényleg veszélyesek: egy rossz mozdulat, és kampec. Hogy megfelelő-e a felkészültségünk? Egyáltalán nem. Sima talpú utcai Adidas sportcipő van rajtam, mert a túrabakancsom nem fért bele a bőröndömbe... Imádom ezt a cipőt, de ide kétségtelenül nulla. Legalább hétszer esek el lefelé menet - és nem csak a havon, ahol inkább síelek lefelé a sziklákon, mintsem lépek. Kétszer akkorát esek, hogy Maja nevetni sem mer. De ő sincs jobb cipőben. Végül már versenyzünk, hogy ki esik többet. Azért igyekszünk túlélni.
De a látvány... Életemben kétszer jártam már kétezer méter fölött, de sosem túra keretein belül. Most ezer méterről emelkedünk fel mindegy kétezer hétszáz méterre. Majdnem háromezer méter magas csúcsot mászunk meg. Tíz kilométer alatt ezerhétszáz métert emelkedünk. Ez gyilkos. Az otthoni túráim közül a legdurvább negyven kilométer volt, ezerötszáz szinttel... De megéri! Egyszerűen lélegzetelállító!
Fogalmunk sincs, hol vagyunk. Az tuti, hogy letértünk a tervezett úrtól, és egy másik hegy tetején állunk. Forgatjuk a térképet, olvassuk az útleírást. Útjelző sehol. Az GPS szerint több, mint fél úton járunk Andorra la Vellától Spanyolországba. Ideje visszafordulni. Az időbeosztás szerint egy pici késésben vagyunk, de még összehozhatjuk sötétedés előtt a hazaérkezést. De valami nem stimmel. A nap nagyon gyorsan kúszik lefelé... Basszus, elfelejtettük az óraállítást... Most már az a cél, hogy az erdőből érjünk ki a műútra, mielőtt elnyel minket a sötétség. De lefelé is három óra az út az elágazásig, mert borzalmasan meredek az ösvény, hatalma sziklákon kell lemásznunk, és továbbra is fennáll, hogy egyetlen rossz lépéssel akár száz métert zuhanhatunk.
A túra rettenetesen kimerítő, fáradtak vagyunk és sötétedik. Kábé húsz perce meg sem szólalunk. Kicsit farkasvak vagyok - ezt párosítva a gazdag képzelőerőmmel a szürkületben mindenfélét látok. Vadmacska balról, róka jobbról, majd farkas balról. Vagy medve? Á, csak egy szikla. Nem, az egy farkas vagy medve. Nem lehetséges, csak képzelődök - az egy szikla. Közeledünk. Az egy medve. Baszki, az egy medve! Majára nézek, ő is ugyanoda néz. Jézusom, az nem egy szikla, hanem egy medve! Az tényleg egy medve, baszki! Két szót váltunk, Maja hangja szakadozik. Elkezd remegni a kezem. Te jó isten, egy igazi medve áll tőlünk maximum tíz méterre és minket néz. És ezt nem csak képzelem. Maja is látja. Itt a vége, segítséget szeretnék kérni, de sehol nincs senki! Egész nap nem láttunk senkit! Egyedül vagyunk egy medvével! Ennyi volt, itt a vége. El akarok tűnni, azt kívánom, bár ne lennék itt! El szeretnék futni, de nem merek. És nem is tudok. Egyetlen reményem, hogy nem indul el felénk a medve, csak megnéz minket és nem támad. Ha támad, tuti, hogy vége. Remeg a gyomrom. Remeg a lában! Te jó ég, annyira reszketek, annyira remegnek a lábaim, hogy alig tudok lépni. Összeakadnak a lábaink, ahogy igyekszünk észrevétlenül és nyugodtan elhagyni a helyszínt. Könnyek gyűlnek a szemembe, te jó ég, annyira félek... Maja fogja a kezem és ő is reszket, egész testében. Folyamatosan hátra nézegetek. Maja nem is mer hátra nézni. Amint eltűnik a szemünk elől a medve, úgy kezdünk futni az erdő szélére, mint még soha...
Majdnem két óra telik még el, mire hazaérünk. Busz nincs. Sétálunk vak sötét erdei közúton, remélve, hogy nem csap el minket egy Maserati. Sétálnunk kell még erdei úton is. Minden zajra összerezzenünk. Mindenhol várjuk a következő medvét vagy farkast. Így sétálunk még másfél órán át...
Majd a hotelbe érve pezsgőt bontunk. Túléltünk egy közeli találkozás egy igazi medvével!!!
Note bárkinek, aki nem Magyarországon indul túrázni:
Nézzetek utána, hogy milyen vadállatok élnek a helyen, mivel találkozhattok, és készüljetek fel! Magyar fejjel eszembe sem jutott, hogy talán összefutok egy medvével...