Ez az első estém Tarragonában.
A tengerpartól hazafelé beugrottam egy éjjel-nappaliba - ünnepnap van, ez az egyetlen bolt, ami nyitva van. Egy kis boltra számítottam, a legalapabb élelmiszerekkel, de konkrétan egy szupermarketet találtam mindennel felszerelve. Vannak háztartási cikkek, mindenféle élelmiszer, mirelit ételek, italok, csomagolt polip csáp, friss zöldség és gyümölcs, sőt még gumicukor pult is van. Veszek egy hatalmas zacskó chipest és egy üveg bort - kicsit magyarosan szeretném megünnepelni a beköltözésem.
Amint hazaérek ledobom a ruhám, és irány a zuhany! Pokoli hosszú napok állnak mögöttem, ideje lemosni az út porát. Megnyitom a csapot és várok. Tekergetem a csapot jobbra-balra, de továbbra is csak a hideg víz ömlik. Magamra csavarom a törölközőt és lecsekkolom a konyhát. A rendszer működik, a víz egyenesen forró a mosogatónál. Biztos el van zárva valahol egy csap. Végigjárom a lakást, beszélek a főbérlővel, tekergetem a csapokat mindenfelé a lakásban. Sikerült teljesen elzárnom a vizet, majd nagy nehezen visszafordítani a zárat. Végül találok a lakáson kívül egy csapot, amit egész egyszerűen nem bírok elfordítani. Teljes testsúlyommal húzom, nyögök, kiabálok, de nem mozdul. Hát ennyit a kellemes zuhanyzásról...
Kicsit berendezkedem, kipakolom a cuccaim a fürdőbe és a konyhába, behajtogatom a ruháimat a szekrénybe. Kicsit otthonosabb így, hogy a saját ágyneműm látom, és az asztalom is a saját cuccaimmal rendezem be.
Végül jöhet a főzés. Első estére otthonról hozott félkész tésztával készültem. Nem vagyok nagy szakács, csupán néhány fogást tudok elkészíteni, így a félkész tészta az egyik specialitásom - egyelőre! Nagyjából szemre kimérem a szükséges vizet az újonnan vásárolt lábasba. Begyújtom a tűhelyet... Gáztűzhely. Nincs szikragyújtás. Nincs öngyújtóm. Sehol egy gyufa. És este fél tizenegy van. A vacsorámról nem vagyok hajlandó lemondani, így rögtönözve a mikróban főzöm meg a paradicsomos tésztám. Eleinte aggódva figyelem a fejleményeket, de mint kiderül, az olvasztóprogram egészen hasonló a lassú tűzön főzéshez, így végül is finom vacsora kerül az asztalra.
Mi sem hiányzik hozzá, mint egy pohár finom rozé. Azt hiszem, kupakosat választottam. Rosszul hiszem. Föltúrom a bőröndöm, de elfelejtettem betenni a bornyitót. Természetesen a konyha üres, sehol semmi bornyitóra hasonlító tárgy. Nem vagyok hajlandó lemondani a boromról, így egy villa nyelével teljesen elegánsan, kifinomult hölgyhöz méltatóan minden erőm felhasználva belenyomom a dugót az üvegbe és kitöltöm az egyetlen vizespohárba magamnak a bort. Egészségemre!
Az este már csak egyetlen meglepetést tartogatott. Eddig még fel sem tűnt ugyanis, hogy az ágyon nincs sem takaró, sem párna. Párnát szerencsére hoztam magammal, takarót viszont nem. Így hát egy tökéletesen elkészített vacsora, egy elegáns pohár rozé és egy igencsak frissítő hideg zuhany után bebújok a takaróhuzatom alá és azonnal elalszom.
