Reggel sikerült lefőznöm az első igazi kávém! Persze ez sem a terv szerint ment, valamiért nem kezdett el kotyogni, egyszerűen csak kiömlött a tűzhelyre, de kávé volt!
Délelőtt találkozom az Erasmus koordinátorommal. Csoda aranyos hölgy és minden kérdésemre nagyon lelkesen válaszol. Kialakítottuk az órarendem, néhány opció közül választhatok is a jövő héten. Még egy pólót is kaptam tőle!
Mivel nincs internet a lakásban, úgy döntök, maradok kicsit a campuson. Keresek valami leülős helyet, de az épület nagyon fura. A folyosók nem zártak, az egyik oldaluk nyitott. Konnektor sehol. Azért találok egy széket, ahová ledobom magam. Sokadik próbálkozásra sikerül fölcsatlakoznom az eduroam-ra. Ugyanis az otthoni - elvileg univerzális - fiókommal nem sikerül belépnem, de eszembe jut, hogy kaptam az itteni rendszerhez is hozzáférést, és azokkal az adatokkal végre följutok a netre. Nem is tart sokáig, sikerül egyből benyelnem egy kedves kis vírust, amit csak teljes visszaállítással tudunk orvosolni. Természetesen ez csak úgy működhet, ha föl van dugva töltőre a laptop, és mivel konnektor sehol, így pakolhatom is a cuccom és indulhatok haza. Hát, ennyit a kis netezgetésről.
Ideje ebédet főzni! Tegnap csontos csirkemellet vettem, hiszen sokkal olcsóbb, mint a filézett. Van egy szuper késem, simán megoldom. Aztán sült szeleteket fogok készíteni. Köretnek meg.. Nem tudom, majd szétnézek a nem túl nagy éléskamrámban.
Életem első filézése olyan szuperül sikerül, hogy örülök, hogy csirkemell csíkokat tudok még kisütni belőle egyáltalán. Olyan állapotba roncsolom szét a húst, hogy szeletelésről álmodni sem lehet. Nem baj, majd belejövök. Az íze ugyanaz. Köretnek összedobok egy kis salátát... szósz nélkül, ugyanis errefelé nem ismerik a tejfölt, így nem volt alapom. Dobálok rá egy kis sajtot - amit nagyon reméltem, hogy szeretni fogok, mert egy egész kilót vettem belőle gazdasági megfontolásból -, meg egy kis száraz bagettet, és kész is az ebéd.
Azon veszem észre magam, hogy úgy falom befelé a kaját, mint valami ragadozó oroszlán. Bevallom, kicsit kétségbeestem már főzés közben is. Ahogy már említettem, nem vagyok valami nagy séf, a repertoárom bőven 10 alatt van. Lehet, hogy éhen fogok halni? Ezt vicces lehet olvasni, de amikor az ebéd befejezése után is korgó gyomorral gondolkodom azon, hogy mit főzzek vacsorára, akkor nem olyan vicces. Azt hittem, hogy szuperül bevásároltam, vettem mindent, most mégis jobbra-balra nézegetek, hogy mégis mit lehetne csinálni ebből a soknak tűnő semmiből. Hát, otthonról hozott félkész tésztám még mindig van, amivel még pár napig kihúzom...
