Lassan nyolc óra, a bolt pedig kilenckor zár. A vásárlási tempómat ismerve sietnem kell. Elindulok a legközelebbi Mercadona felé. Lifttel megyek föl a tengerpartról a lebegő sétányra, amikor meglátok két, körülbelül öt méter magas emberfigurát, akiket egy kis zenekar kísér. Mióta itt vagyok, minden este van valami parti. Santa Tecla van. Tömegek tolonganak a belváros utcáin, mindenki Satna Tecla pólóban vagy kalapban van. Még otthon hallottam a mentoromtól - akivel hetek óta nem tudok beszélni egyébként, mert simán nem válaszol -, hogy Santa Tecla Tarragona város védőszentje, és őt ünneplik. Azt hittem, egynapos ünnepség lesz, vagy egy hétvége. Nem gondoltam, hogy két héten át minden egyes nap - nem számít, hogy hétvége vagy hétköznap van - nyomják a partit és nem is akárhogy.
Követem a hatalmas emberfigurákat, úgyis pont arrafelé van a bolt. Kiérek egy sikátorból egy széles utcára, és hatalmas tömeget találok. Csak tudnám, mit csinálnak ezek ennyien minden este az utcán. Aztán petárda robbanást hallok, és füst lepi be az egész utcát. Elég polgárháborús a feeling, de a tömeggel sodródva kicsit közelebb megyek. Valaki római gyertyát nyomat a tömeg közepén? Az emberek lassan húzódni kezdenek, mások még mindig nyomakodnak előre. Mi van itt?
A szikrázó fickó egyre közelebb jön, és nem is egy van belőle. Konkrétan ott sétál középen, a többezres tömeg alig mozdul, ő meg csak jön egy vasrudat fogva, és onnan löveti 3 méteres sugárban a tűzijátékot. A tűzijáték-eső alatt pedig rengeteg apró gyerek szaladgál ördögnek öltöztetve. Mind őrültek ugrálnak, táncolnak és kiabálnak, mögöttük egy csapat sámándobos alak adja a ritmust. A gyerekeknél is van ám vasrúd tűzijátékkal! Te jó ég, mi folyik itt?
Körbenézek. Az emberek mind kalapban vannak, hosszú ujjúban és nadrágban, az arcuk kendővel van eltakarva, és nagy boldogan szaladnak be az aláhulló parázseső alá. A pici gyerek is be vannak bugyolálva, a fülükön fülvédő van. Ez egy felvonulás! És ez az itteni tűzijáték! Egy itt lakó srác azt mondta pár napja, hogy ha szerencsés vagyok, láthatok tűzijátékot. Elég magasan lakom a hegyen, az ablakom a városra néz, de nem láttam semmit.. Hát ezért! A spanyolok mindenféle sárkány figurára, griff madárra, bikára, meg díszes vasrúdra aggatják fel a rakétákat, és ezeket a magasba emelve a tömeg közepén gyújtják be őket. Nem lövik ki, nem olyan, mint otthon. Csak jön a millió szikra, közvetlenül a fejünk fölött, egyenesen ránk. A spanyolok pedig nyomakodnak előre, egyre közelebb akarnak kerülni a tűzesőhöz. Majd egy óráig tart a felvonulás, folyamatosan jönnek a csapatok dobosokkal, nagyobbnál nagyobb figurákkal és tűzijátékokkal, és mindenki eufórikus állapotban tombol. Sehol egy kordon, sehol egy biztonsági őr! Néhány tűzhordozó a sátán-tánc közepette be is rohan a tömegbe, miközben a szikrák mindent beborítanak.
És én vagyok az egyetlen egy, aki kerek szemekkel bámul és egy kicsit fél. A spanyolok őrültek!
És én vagyok az egyetlen egy, aki kerek szemekkel bámul és egy kicsit fél. A spanyolok őrültek!
