Elkezdődtek a hétköznapok, de egyelőre nem igazán tudom elválasztani az itteni életem a nyaralás gondolatától. Szinte minden nap lemegyek a partra úszni a tengerben, vagy napozni a homokon. Ha mégsem, akkor az albérlet medencéjében mártózom meg, és a pázsiton süttetem magam. Néha betévedek az egyetemre is, ahol egyelőre nyelvgyakorlás szintjén hallgatom az előadásokat. Tudom, hogy hamarosan nagyon be fognak durvulni az órák, de azt hiszem, egy-két hétig még lógathatom a lábam. Aztán lesz komolyabb dolog is, amin gondolkodhatok ahelyett, hogy van-e kedvem fél órát sétálni a tengerpartig - esetleg melyik partot válasszam, vagy beérjem itthon a medencével.
Igyekszem kialakítani a napirendem. Egyelőre nagyon sokat alszom, amire nem volt lehetőségem az utóbbi időszakban. A reggeli kávéfőzés, majd kávézás a teraszon már igazi rituálévá vált, bár még mindig nem sikerült kitapasztalnom a tökéletes kávé-tej arányt - ugyanis tejport nem találtam a boltban. Kávésbögrém nincs, sem kávés kanalam, de a vizes pohár és teás kanál Erasmus-szinten ideiglenesen tökéletes helyettesítőként működik. Azért remélem, hogy a következő albérletben kávézott előttem is valaki. Ma kipróbáltam a kávét túlérlelt - igen, romlott - tejjel is, - túl barista volt, hát nem lett a kedvencem.
Néhány napja sikerül betartanom a napi háromszori étkezést. Ez azt jelenti, hogy nagy előrelépést sikerült tennem a főzésben, és egészen változatos kombinációkban tudom előadni a csirkemell, tészta, gomba, hagyma, saláta keverékét. Egyelőre azért sokkal inkább érzem magam Mosó Masának, mint séfnek, ugyanis állandóan mosogatok. Tényleg, mindig van mit mosogatni. Nincs is ennyi felszerelés az egész konyhában! Közben lassan közeleg az első mosás napja, amitől már előre rettegek. Ma csekkoltam, ha jól látom, legalább be- és el van vezetve a víz a mosógépből, így elvileg nem fogom eláztatni az egész lakást, valamint az alsó szomszédot.. Elvileg.
A takarítás is az újonnan szerzett hobbijaim közé tartozik. Továbbra is egyedül vagyok a lakásban, ami a szabadságon kívül azt is jelenti, hogy mindenhol nekem kell takarítanom. Először fel sem tűnt, hogy mekkora ez a lakás. Kétnaponta legalább fél lapátnyi nagy - ha a random átmasírozó hangyák segítségét is beszámítjuk. Néha ugyanis feltűnnek a lakótársaim, hoznak-visznek dolgokat - bár vinni nem nagyon van mit -, és mindig hagynak maguk után egy kis borravalót a hangyáknak. Elvégre azoknak is kell enni valamit...
Na és a mozgás! Igazi örökmozgó vagyok, de itt ez kimerült annyiban, hogy bemegyek a városba vásárolni, vagy a tengerpartra, és hazatúrázok. De két hét elteltével ez már nem elég. A lábaim szemmel láthatóan megizmosodtak ennyitől is - le is barnultam, és néha csak ránézek a lábamra, és nem hiszem el, hogy az enyém... A medencében hűsölést mindig kiegészítem egy kis úszóedzéssel. És elkezdtem futni! Hát... Sosem futottam még hegyekben, és ennek meg is van az oka. Az első futásom után két napig gyászoltam a lábszáram. Másnap azt hittem, a sarokig sem tudom elmászni, nemhogy a városba a műsorokra... Ma másodjára is nekirugaszkodtam a futásnak, és sikerült fél kilométerrel megfejelni az előző távom. Azt hiszem, holnap tíz perccel hamarabb indulok a lakástól két percre lévő campusra, nehogy lekéssem az órám...